catalogue cover_170

 

HÍREINK

 

ÍRJON NEKÜNK

KAPCSOLAT:

 

+36/1-7595009

DVD kiadványaink

100gy

 

Kassai Vidor színész, komikus a Sajtó- és fotóarchívum 2015. 8. hét érdekes emberei sorozatban

archivum hirlevel fejlec 600
Kassai Vidor színész, komikus, a Pesti Népszínház egyik legeredetibb tehetsége 175 éve, 1840. február 16-án született.

Kossitzki Vidor néven látta meg a napvilágot a vajdasági Gyálán. A színészkedés előtt volt könyvkötősegéd, kereskedő, szoba- és templomfestő is. 1861-ben lett színész, nevét ekkor változtatta Kassaira. A Budai Népszínházban, Molnár György társulatában indult pályája, először még csak kórustag volt, később már színdarabokban is játszott. 1864 és 1967 között vidéken kamatoztatta tehetségét, játszott Szabadkán, Pécsett, Sopronban és Kaposvárott.
1867-ben újra visszatért a Budai Népszínházba. Itt figyelt fel a tizenhét éves Jászai Marira, akinek első mentora volt. 1869-ben házasságot kötöttek, de három év múlva elváltak. 1869-ben még együtt szerződtek a kolozsvári Nemzeti Színházhoz, de csak Kassai Vidor maradt ott 1880-ig. Közben, 1872-ben az István téri Színházban lépett föl, majd Arad, 1873-tól Losonc és Rozsnyó voltak pályafutásának állomásai. 1878-ban járt Svájcban, Londonban és Párizsban is. 1880-tól a pesti Népszínházban játszott, 1899-ben innen vonult nyugdíjba.
Kis termete - 158 centiméter magas volt -, filigrán mozgékonysága, karakteres arca, hajlott orra a komikus szerepkörre utalta, amelyben kiválóan megállta a helyét. Jó megfigyelő volt, eredeti és sziporkázó ötletekkel játszotta figuráit. Játékában mindig volt valami meghökkentő, komor elem, ami tragikomikussá tette az általa megformált alakot. Emlékezetes szerepe volt Gonosz Pista Tóth Ede A falu rossza című népszínművében, amelyet még Bécsben is nagy sikerrel játszottak. Kitűnő táncos és énekes volt, még muzsikálni is megtanult egy maga készítette harmóniumon.
Pályája festőként indult, s ahogy visszaemlékezéseiben írja: az ecsetet cserélte fel a világot jelentő deszkákra. Több mint negyven pályatársát festette meg. Szigeti Józsefről, Molnár Györgyről, Egressy Béniről és másokról készített színészportréi kiváló forrásanyagul szolgálnak a kutatóknak. Verseket, ügyes aforizmákat, paródiákat is írt. Az 1870-es években Don Boleró álnéven a Színházi Hírnök című színházi lapot szerkesztette Aradon.
Végül papírra vetette legkiválóbb művét, az Emlékezéseket, tulajdonképpeni önéletrajzát, melyben szinte enciklopedikus részletességgel mutatta be a 19. század második felének budapesti és vidéki színészi világát, minden küszködésével, éhezésével, romantikus és kemény vonásával együtt. Írásaiból kiderül, hogy a válást kudarcként élte meg, és noha ő segítette színpadra és ő tanította, Jászai Mari káprázatos sikerének árnyékából sohasem léphetett ki. Gyengéd megértéssel írt hűtlen hitveséről, és házasságuk zátonyra futásának egyetlen okát abban látta, hogy nincsenek egymásnak teremtve. Két másik könyve a Hullámok (1890) és a Furcsaságok (1927) is érdekes kortörténeti olvasmány.
Színészként jelentős sikereket ért el, őszinte elismerésekben volt része. Mégis csalódottan hagyta el a rivaldát, fanyar mosollyal búcsúzott a színháztól. Maga is mondogatta: "Én a komédiát lejátsztam, mulattattam, de nem mulattam." Nem lehetett sohasem az, amire vágyott. Nem lehetett a legnagyobb komikus, és drámai színészként nem vitte sokra. Mégis azt írta róla Kárpáti Aurél színházi kritikus, hogy "e különös lelki diszpozíció ellenére egyike volt a legjobb magyar komikusoknak". Nyugdíjaztatása után önkéntes száműzetésbe vonult, Vácott érte a halál 1928. július 30-án. A váci Madách Imre Művelődési Központban galéria viseli a nevét, mellszobra Domin Károly kezét dicséri (2005) a Központ udvarán.
Ha a hét összes érdekes eseményéről készült anyagunkat szeretné megismerni, írjon a tartalomertekesites@mtva.hu címre, ha a tartalomhoz kapcsolódó kérdése, megjegyzése van írjon az info.archiv@mtva.hu címre.
 
 
 
 
 

Joomla Templates by Joomla51.com