catalogue cover_170

 

HÍREINK

 

ÍRJON NEKÜNK

KAPCSOLAT:

 

+36/1-7595009

DVD kiadványaink

100gy

 

Barcsay Jenő Kossuth-díjas festő, grafikus a Sajtó- és fotóarchívum 2013. 14. hét érdekes emberei sorozatban

archivum hirlevel_fejlec_600

barcsayjeno.jpg

 

Barcsay Jenő festőművész alkot a szabadban a szentendrei művésztelepen.
Szentendre, 1960. július 12.
MTI Fotó: Bojár Sándor

Barcsay Jenő Kossuth-díjas festő, grafikus, kiváló művész 25 éve, 1988. április 2-án hunyt el.

Erdélyben, a Kolozs megyei Katonán (ma: Catina) született 1900. január 14-én egy erdélyi fejedelemcsalád leszármazottjaként. Zenésznek készült, tanítói és kántori oklevelet szerzett, közben rajzolt, akvarelleket készített és gipszfigurákat másolt. 1919-ben Magyarországra jött és beiratkozott a Magyar Képzőművészeti Főiskolára, ahol Bottka Miklós, Vaszary János és Rudnay Gyula voltak a mesterei. Tanárai közül Lyka Károly művészettörténész tett még rá nagy hatást. 1924-ben végzett, ezután mint művésznövendék két évig a főiskolán maradt. Sikerrel szerepelt a Szinyei Társaság által szervezett Fiatalok Kiállításán a Tavaszi Szalonban. 1925 és 1928 között a nyarak egy részét a Hódmezővásárhely melletti Mártélyon és Makón töltötte, ekkor mélyült el vonzalma az alföldi táj iránt.
1926-ban egyéves állami ösztöndíjjal Párizsba utazott, ahol a kubista Braque és mások mellett leginkább Matisse és az impresszionisták (Monet, Pissarro, Cézanne) gyakoroltak rá nagy hatást. Az ösztöndíjas időszaka második felét Olaszországban töltötte, s e látogatás életre szóló élménnyel látta el. 1929-ben sikerrel pályázta meg ismét az ösztöndíjat, ekkor megint Párizsban dolgozott.
1929-ben csatlakozott a Szentendrei Festők Társaságához, a nyarakat rendszeresen Szentendrén töltötte, majd haláláig felváltva itt és a fővárosban élt. 1934-ben lett tagja a Képzőművészek Új Társaságának (KUT), 1938-ban pedig a Szinyei Társaságnak. 1931-től 1945-ig a Fővárosi Iparostanonc Iskolában tanított könyvelést, matematikát, géptant és irodalmat a pék-, fodrász-, géptechnikus tanulóknak, a pénzből függetleníteni tudta magát. A háború alatt többször is behívót kapott, de frontszolgálatra nem került.
1945-ben Krocsák Emil ajánlására Szőnyi István a Magyar Képzőművészeti Főiskolára hívta, ahol az anatómia és a szemléleti látszattan (tárgyábrázolás) tanára lett. Itt tanított egészen nyugdíjazásáig, halála után a tanintézetben termet neveztek el róla.
Barcsay festészetének korai szakaszát komor, a fény-árnyék hatásokra épülő ábrázolásmód jellemzi, viszont párizsi és olaszországi élményei gyökeresen átalakították látásmódját. 1929-től a főként Szentendréről és a környező tájról készített művein alakította ki sajátos stílusát, mely a konstruktivizmus egyfajta magyar változata. Lényegre törő szemléletét a szerkezeti vonalak hangsúlyozása, a tér és a forma problémáinak következetes kutatása, konstruktivista elven szerkesztett képi rend jellemzi. Művészetében a geometrikus módon absztrahált kompozíciók, konstruktivista tájképek és figurális ábrázolások egymást áthatva, egymással párhuzamosan jelennek meg. (Szentendrei táj 1933, Dombos táj 1934, Parasztudvar 1934). 1938-tól erősen közeledett a nonfiguratív konstruktívizmushoz, témái a tájképről az utcaképre és a csendéletre tevődtek át. A festészet mellett jelentős grafikai munkássága és kiemelkedőek mozaikjai is. 1949-ben hatalmas mozaikterve vezette be új stílusát: a tárgyak, a tér és az emberi test szerkezeti problémáinak kutatásával foglalkozott. Kisméretű és monumentális hatású táblaképeket festett, mozaik-faliképeket készített: nevéhez fűződik a pesti Hevesi Sándor téri színház és a Miskolci Egyetem díszítése.

barcsayjeno2.jpg


Barcsay Jenő Alföldi alkonyat című festménye a hódmezővásárhelyi Alföldi Galériában.
Hódmezővásárhely, 2012. május 9.
MTI Fotó: reprodukció

 A Művészeti anatómia (1953), az Ember és drapéria (1958), a Forma és tér (1966) című kötetei külföldön is elismerést arattak, s számos egyetemen máig kötelező tananyagnak számítanak. Az Új Írás című folyóirat 1977-ben közölte önéletrajzi írását Munkám, sorsom, emlékeim címmel.
Barcsay Jenő művészetét 1938-ban Zichy Mihály grafikai díjjal, 1955-ben Tornyai-éremmel, 1967-ben Pro Arte-díjjal, 1983-ban SZOT-díjjal jutalmazták. 1954-ben és 1985-ben megkapta a Kossuth-díjat, 1970-ben a II. Nemzetközi Festészeti Fesztivál díját. 1964-ben lett érdemes művész, 1969-ben kiváló művész.
A magyar konstruktív-geometrikus művészet legjelentősebb egyénisége élete utolsó éveiben gerinc- és ízületi betegség miatt nehezen dolgozott, de az ecsetet nem tette le. 88 évesen érte a halál.
Ha a hét összes érdekes emberéről készült anyagunkat szeretné megismerni, írjon a tartalomertekesites@mtva.hu címre, ha a tartalomhoz kapcsolódó kérdése, megjegyzése van írjon az info.archiv@mtva.hu címre.
100gy
A Sajtó és Fotóarchívum hírleveleinek archívuma ITT található.

A heti hírlevélre ITT lehet feliratkozni.
 
 
 
 
 

Joomla Templates by Joomla51.com