catalogue cover_170

 

HÍREINK

 

ÍRJON NEKÜNK

KAPCSOLAT:

 

+36/1-7595009

DVD kiadványaink

100gy

 

Paul Painlevé matematikus és államférfi a Sajtó- és Fotóarchívum 2013. 49. hét érdekes emberei sorozatban

archivum hirlevel fejlec 600

Paul Painlevé francia matematikus és államférfi 150 éve, 1863. december 5-én született Párizsban.

Az École Normale Supérieure hallgatója volt, majd a Göttingeni Egyetemen tanult, itt írta meg matematikai témájú szakdolgozatát, melyet 1887-ben védett meg Párizsban. Még ugyanebben az évben professzor lett Lille-ben. 1892-ben Párizsba költözött, az École Polytechnique, majd az Collége de France oktatója volt. Elismert matematikusként számos díjat nyert, köztük 1890-ben a matematikai tudományok nagydíját (Grand Prix des Sciences Mathématiques), 1894-ben a Bordin-díjat.
1895-ben II. Oszkár svéd király felkérésére előadásokat tartott a Stockholmi Egyetemen. Az előadások anyagát két évvel később Leckék a differenciálegyenletek analitikus elméletéről címmel publikálta.
1897-től az École Normale Supérieure-ön oktatott. Painlevé a dinamika, majd a repüléstudomány iránt érzett komoly érdeklődést. 1908-ban Auvours-nál Wilbur Wrighttal hajtott végre repülést, egy évvel később az École Aéronautique-on az első repülésmechanikai kurzust tartotta.
1900-ban a Francia Tudományos Akadémia tagjává választották. Ekkortájt keltette fel érdeklődését a politika, 1906-ban tagja lett a képviselőháznak. Az első világháború alatt oktatásügyi miniszter volt Aristide Briand kormányában. 1917. márciustól szeptemberig a hadügyminiszteri teendőket is ellátta. Hadügyminiszterként 1917-ben – egy offenzíva sikertelensége miatt - leváltotta Robert Nivelle tábornokot a francia fegyveres erők főparancsnokát, és helyébe Philippe Pétain tábornokot nevezte ki. Döntését sokan vitatták.
1917 szeptemberében miniszterelnökként saját kormányt alakított, októberben pedig Versailles-ban hozzájárult a szövetséges főtanács létrehozásához.
A főtanács francia képviselőjének Ferdinand Foch marsallt választotta, aki később a szövetséges katonai erők főparancsnoka lett. Novemberben lemondott, átadta helyét Georges Clemenceau-nak. Ezt követően más politikusokkal együtt létrehozta a Cartel des Gauches nevű baloldali koalíciót, amely az 1924. évi országgyűlési választásokon győzelmet aratott a jobboldali Bloc National felett.
1925 áprilisában ismét miniszterelnök lett, de már novemberben lemondott, mert az egyetértés hiánya miatt nem sikerült megoldást találnia a francia frank leértékelődése kiváltotta pénzügyi válságra. Később Aristide Briand és Raymond Poincaré kormányában is betöltötte a hadügyminiszteri tisztséget (1930-1931), majd légügyi miniszterként (1931-1932) tevékenykedett. 1930-ban a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagjává választották.
1933. október 29-én hunyt el Párizsban.
 
 
 
 
 

Joomla Templates by Joomla51.com