catalogue cover_170

 

HÍREINK

 

ÍRJON NEKÜNK

KAPCSOLAT:

 

+36/1-7595009

DVD kiadványaink

100gy

 

Roberto Rossellini olasz filmrendező a Sajtó- és fotóarchívum 2016. 18. hét érdekes emberei sorozatban

archivum hirlevel fejlec 600

rosselini

 

Sorban állók várakoznak a Rovere tábornok című film jegyeiért az Uránia mozi előtt.
Budapest, 1960. november 25.
MTI Fotó: -

Roberto Rossellini olasz filmrendező, az olasz neorealizmus atyja 110 éve, 1906. május 8-án született.

Rómában látta meg a napvilágot, nagypolgári miliőben nevelkedett. Gyermekkora jelentős részét töltötte apja mozijában, amely az elsők között nyílt meg az örök városban, úgyhogy nem csoda, hogy fiatal korától a mozi szerelmese volt. Apja halála után hangtechnikusként dolgozott, de minden olyan munkát elvállalt, amely a filmezéshez kötődött.
Első rövidfilmjét 1936-ban forgatta, s még ugyanebben az évben feleségül vette Marcella De Marchist. 1937-ben megszületett első fia, Marco, és első dokumentumfilmje, amely felkeltette Goffredo Alessandrini figyelmét. Első nagy sikereit az úgynevezett "fasiszta trilógiával" aratta (La nave bianca, 1941, Un pilota ritorna, 1942 és Uomo dalla Groce 1943). Ezeket a filmeket sokan háborús propagandának minősítették, pedig az emberi szenvedést és a háború értelmetlenségét akarta bemutatni. Ebből az időszakból datálódik Federico Fellinihez és Aldo Fabrizihez fűződő barátsága, Fellini többször is besegített neki a forgatókönyvírásba.
Az örök város felszabadulását követően Rossellini rögtön forgatni kezdte Róma nyílt város című korszakalkotó filmjét, amelyet 1945-ben mutattak be. A forgatókönyvből Fellini is kivette a részét. Újfajta ábrázolásmódja és sajátos hangvétele miatt a rendezőt a neorealizmus atyjának kiáltották ki. Második, "neorealista" trilógiája az 1946-ban készült Paisával, majd a háború utáni Berlinben forgatott Németország nulla évvel lett teljes. Különleges látásmódjához és munkamódszereihez az is hozzátartozott, hogy amatőr színészekkel is dolgozott.
1948-ban magánéletében következett be gyökeres változás. Munkakapcsolata Ingrid Bergmannal villámgyorsan szerelemmé, hét évig tartó házassággá mélyült. A kapcsolat - mivel mindkét művész házasságban élt a kapcsolat kezdetén - világraszóló botrányt kavart, a pár még inkább reflektorfénybe került, amikor megszületett fiúk, majd ikerlányaik, akik közül Isabella színésznőként és modellként vált ismertté.
Időközben Rossellinit, amilyen gyorsan a neorealizmus atyjává nyilvánították, ugyanolyan gyorsan le is emelték a piedesztálról következő két filmje, a Szerelem és Az igazsággép miatt. Átmeneti filmek után következett az "Ingrid trilógia" – a Stromboli, az Európa 51 és az Utazás Olaszországban, amelyet a szakma és a közönség is vegyesen fogadott.
A fiaskók miatt csalódott rendező egy időre a színház világába vonult vissza, de 1959-ben újabb filmsikert könyvelhetett el a Vittorio de Sica főszereplésével készített Della Rovere tábornok révén. A Rómában éjszaka volt és a Vanina Vanini szintén kedvező fogadtatásra talált. A rendező ebben az időszakban már legújabb feleségével, az indiai Sonali Guptával élt együtt, akitől még egy kislánya született, de örökbe fogadta felesége kisfiát is. A rendező és a nála 24 évvel fiatalabb Sonali 1957-ben ismerkedett meg, amikor Nehru meghívására Indiába látogatott.
A mester utolsó filmjét 1975-ben forgatta, a Messiás Jézus életének izgalmas, modern szellemiségű feldolgozása volt.
1977. június 3-án szívinfarktusban halt meg Rómában.
Ha a hét összes érdekes eseményéről készült anyagunkat szeretné megismerni, írjon a tartalomertekesites@mtva.hu címre, ha a tartalomhoz kapcsolódó kérdése, megjegyzése van írjon az info.archiv@mtva.hu címre.
 
 
 
 
 

Joomla Templates by Joomla51.com